(A. J. ) Janus Pannonius: Pannonia dicsérete Balassi Bálint: Egy katonaének Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez Petõfi Sándor Szeptember végén Egy gondolat bánt engemet Jókai Mór: A kõszívû ember fiai Vörösmarty Mihály: A vén cigány Arany János: A walesi bárdok Mikszáth Kálmán: A néhai bárány Ady Endre Szent Margit legendája A föl-földobott kõ Utálatos, szerelmes nációm Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország Füst Milán: A magyarokhoz József Attila: Bukj föl az árból Radnóti Miklós: Nem tudhatom Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Nagy László. Ki viszi át a szerelmet, Tûz Ajánlott olvasmányok és filmek MAGYAR IRODALOM (A. ) Keresés: "Haza, a magasban" | in English Vörösmarty Mihály: A vén cigány Vörösmarty Mihály A VÉN CIGÁNY Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyûtt vonóbul bot, Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
2. A második nagy egység a 4., 5. és a 6. versszak. A képek kiterjednek a bibliai és a történelmi múltra, s merész látomásokká fokozódnak. Az üvöltés, a sírás és a vad rohanás önkívületet éreztet. A hulló angyal a Sátán, aki fellázadt a Teremtõ ellen. Talán õ az, aki az ég boltozatján dörömböl, s aki a pokolban zokog, mint egy malom. (A malom zokogása igen merész megszemélyesítés. ) Kérdéseket tesz föl a költõ, s a Vert hadak vagy vakmerõ remények? kérdés a bukott szabadságharc emlékét idézi. Az 5. és 6. versszak az Édenbõl kiûzött Ádámot idézi fel: a lázadt ember káromlását hallatja. Õ is, a testvérgyilkosság bûnébe esett Káin is és az elsõ árvák sírbeszédei is összekapcsolhatók a magyar szabadságharc emlékével: az is lázadás volt, ott is történt testvérgyilkosság és siratás. A görög mitológiára utal a kesely — a keselyû: Prométheusz dacolt az istenek akaratával, és az embernek adta a tüzet, hogy alkotni tudjon. A lázadás, engedetlenség, dac, gyilkosság és gyász képsora a lelkiismeret háborgását fejezi ki.
A vén cigány (Hungarian) Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban, És keményen mint a jég verése, Odalett az emberek vetése. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban, Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények?
E szélsõségek révén találja meg az ihlet et: az ösztönzést, hogy egyéniségét minél inkább kifejezze. A költemény három nagy egységre bontható. 1. Az elsõ három versszak egy muzsikust szólít meg. Mintha ez lenne az utolsó alkalom a vigadásra. A refrén utal erre: Húzd, ki tudja, meddig húzhatod. A 2. és a 3. versszak megszólaltatja a romantika nagy hangzatait a szenvedélyrõl, s arról, hogy ez legyen hasonlatos a pusztító viharhoz. Az indulatok természeti képek ben fejezõdnek ki. A fokozás érzését különösen az igék halmozása kelti fel bennünk (2. vsz. : forrjon, rendüljön, égjen, zengjen; 3. : nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl). Az alliterációk — a szóeleji összecsengések — ugyancsak kifejezõek, pl. : zengõ zivatar. Az oda lett az emberek vetése (2. ) utalás: a szabadságharc "vetése" lett oda Világosnál. A Háború van most a nagy világban, / Isten írja reszket a szent honban (3. ) egy háborúra vonatkozik, mely akkoriban folyt Kis-Ázsiában, Jézus sírjához közel. Prófétai, látnoki figyelmeztetés ez: a béke ideje még nem jött el.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Mintha ujra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheusz halhatatlan kínját. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy uj világot zár magába. Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg ujra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel ujra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. 1854 The ancient gypsy (English) Strike up, Gypsy, you have quaffed your wages, Don't just dangle those feet, brighten up!