A hadtörténeti és politikai eseményekre is a feliratokból következtethetünk (katonai őrhelyek építése a dunai határ mentén, császári látogatás a tartomány több városában és katonai táborában). A felirat nélküli és domborműves kőemlékek alapján megismerhetjük a rómaiak temetkezési szokásait és a korabeli viseletet, valamint az itt lakók mindennapjaiba is bepillanthatunk. Seuso-kincsek A Seuso-kincs a 350 és 450 közötti Római Birodalom Pannonia Valeria nevű dunamelléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet (kancsók, tálak, kézmosókészlet, illatszeres doboz) összefoglaló neve. A Seuos-kincs ma ismert 14 edénye és az elrejtésükre használt rézüst a késő római császárkor egyik legértékesebb kollekciója. A kincsek összsúlya 65, 5 kilogramm, anyaguk szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. Nevét a tálalókészlet egyik darabjának egy aranyozott ezüsttál latin nyelvű verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki egy gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő volt. A Seuso-kincs.
Tárgyak sokasága szemlélteti, hogyan alakult évszázadokon át a társadalom szegényebb és gazdagabb rétegeinek mindennapi élete. Magyarország története II. rész A történeti kiállítás második fele az újkori és a modern kori történelmünk jeles személyiségeit és történelemformáló eseményeit idézi meg a Rákóczi-szabadságharctól a trianoni Magyarországon át a kommunista rendszer összeomlásáig. Kelet és Nyugat határán A régészeti kiállítás az őskőkortól a honfoglalásig tárja látogatók elé a magyar föld népeinek történetét. A használati tárgyak, ékszerek, fegyverek, hangszerek és sok egyéb lelet a Kr. e. 400 000 – Kr. u. 804-ig tartó korszakból származik, amelyeket izgalmas ásatások során, vagy épp szerencsének köszönhetően találtak meg az elmúlt évszázadokban. Tíz teremre osztva az egyes korok emlékeivel találkozhat a látogató. A Koronázási palást A Nemzeti Múzeum páratlan értékű relikviája a magyar uralkodók koronázásán viselt egykori palást. A palást eredetileg henger alakú, zárt miseruha volt, melyet később alakítottak át palásttá.
A téka az 1802. november 25-én kiállított ajándékozó okirat szerint hat részből állt. Széchényi "részben nyomtatott, részben kéziratos művekből álló könyvtárt, valamint pénzérmék, földrajzi térképek, képek s […] címerek gyűjteményeit […] a drága hazának […] és a közhaszonnak" szentelte. A műkincseknek először a pesti pálos kolostor könyvtárterme adott helyet, majd rövidesen az egyetem épületébe került a gyűjtemény, amely Széchényi kifejezett kérésére nem volt összevonható az egyetemi könyvtár állományával. A Nemzeti Múzeum megalapításáról a könyvtár tudós őrének, Miller Jakab Ferdinándnak, a nagyváradi akadémia volt tanárának a javaslatai alapján az 1808. évi VIII. törvénycikkely rendelkezett. A könyvtár és a részben a Széchényi-féle gyűjtemény alapjain létesített múzeum története innentől fogva szorosan összekapcsolódott. Az OSZK és az MNM 1949-ig egyetlen jogi személyként működött, de a tényleges szétválásra csak a könyvtárnak a budavári palotába költöztetése után, 1985-ben került sor.
A nagyszámú adomány mellett vásárlások útján gyarapodtak a tárak, így például a híres tudós, műgyűjtő, Jankovich Miklós gazdag gyűjteményeivel. Az önálló épület A Magyar Nemzeti Múzeum gyarapodása mellett a 19. század első harmadában egy méltó hajlék felépítése is nemzeti üggyé vált. Végül a Múzeum új, önálló épületére az 1836. évi 37. törvénycikk biztosította a szükséges összeget. Tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik. Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49.